örökletes
örökletes [e-ë] melléknév -en [e] (választékos)
Olyan <állapot, tulajdonság>, amelyet vki örökölt (2–3), amely örökölhető, öröklődő. Örökletes betegség, szokás. A bátorság örökletes tulajdona felébredt benne. (Justh Zsigmond) Rajta [Lamb Károlyon] is a családi terheltség örökletes jelei mutatkoztak, őt is beszállították az elmegyógyintézetbe. (Kosztolányi Dezső)
örökletesség.
