öröklét
öröklét főnév
1. (vallásügy, költői) <Vallásos elképzelés szerint> a léleknek a halál utáni, elmúlás nélküli, időtlen állapota; örökkévalóság (2). Az öröklétbe költözött. Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn. (Petőfi Sándor) Egyszerre fáj a | Halál és öröklét eszméje. (Vajda János) Hol kezdődik és hol végződik a valóság? … ezen | dől el … talán az egész | élet, s amit léleknek hívnak, és | istennek, öröklétnek. (Szabó Lőrinc)
2. (költői) Örökkévalóság (1). E bár rövid, de gazdag életen Kimerítem egy öröklét üdveit. (Vörösmarty Mihály) Könnyű neked beszélni tűrelemről, Előtted egy öröklét van kitárva. (Madách Imre)
3. (irodalmi nyelvben, túlzó) Nagyon hosszú idő, örökkévalóság. Egy öröklétnek kínjait tűrém. (Eötvös József) Drága nap, mit nála tölték, Kedvesemnél, drága nap! | Üdvességben egy öröklét S futtában egy pillanat. (Petőfi Sándor)
öröklétű.
