önző
önző melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Olyan <személy>, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza s másokra nincs tekintettel; egoista. Önző ember, gyerek. Hiszen ti mind önzők valátok! | S a világ önzetlen legyen? (Reviczky Gyula) Az ember könnyen lesz önző, ha nagyon szeretik. (Kaffka Margit) || a. Ilyen emberre jellemző; önzésből folyó, önzés által sugallt; egoista. Önző gondolkodás, számítás. Keblemben az önző szivet megtagadom. (Arany János)
II. főnév -t, -k v. -ek, -je [e, e] (ritka) Önző személy; egoista. Az volt a felfogása, hogy csak az önzők boldogulnak.
