önzetlen
önzetlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki nem önzésből, nem a maga hasznát keresve, hanem mások javára cselekszik. Önzetlen barát, ember, szülő, testvér.
2. Ilyen emberre jellemző, valló; nem önzésből, nem egyéni haszonvágyból, hanem közösségi érzésből, emberszeretetből eredő, származó. Önzetlen adomány, ajándék, áldozatkészség, cselekedet, gondolkodás, szeretet, tett. Önzetlen áldozat Volt tiszta élete. (Vörösmarty Mihály) Nem hagyom … magam … szétválasztani attól, aki önzetlenül szeret! (Kaffka Margit)
önzetlenkedik; önzetlenség.
