öntelt
öntelt melléknév -en [e]
Olyan <személy>, aki el van telve saját (vélt) kiválóságának, értékének gőgös tudatával, és ezt viselkedésében erősen érezteti; önhitt. Öntelt fickó, fráter. Istenem, csak még egyszer találkozhatnék olyan ostoba, elbizakodott, pöffeszkedő, öntelt … emberrel, mint András nagybátyám volt. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, mutató, valló. Öntelt viselkedés. Öntelten beszél. E tudományos fejtegetés után öntelt arccal nézett szét. (Mikszáth Kálmán)
