önostorozás
önostorozás [n-o] főnév
1. (vallásügy, régies) Az a cselekvés, hogy vki saját testét – rendsz. túlzott vallásosságból, bűnbánatból, vezeklésből, engesztelés (1) céljával – ostorozza, (szeges) korbáccsal veri. A vezeklők, aszkéták önostorozása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Önmagunknak túlzott vádolása, kínzása vmely cselekedet, vélt v. valóságos hiba, bűn miatt. Folytonos, oktalan, szenvedélyes, szertelen önostorozás. Mi szükség ekkora önostorozásra!
