önös
önös melléknév és főnév (régies)
I. melléknév -en, -ebb [e, e] Önző (I). Valóban nagy szerepet csak egészen erényes vagy egészen önös ember gyakorolhat a világon. (Eötvös József) Az ablak mögötti lakó az egyedülvalóságra [= egyedüllétre] rendezkedett be, … önös bús kedélye a hímzett ablakfüggönyök mögött csendes fütyülgetésekben elégül ki. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ök, -e [e] Önös személy. Csak az önösnek nincs vigasztalása e földön. (Eötvös József)
