önnön [2]
önnön [2] névmás, birtokos és személynévmás
I. névmás, birtokos (visszaható) (nyomósított birtokos jelzőként egyes számú és többes számú 3. személyű főnévvel) (irodalmi nyelvben, választékos) A személyraggal meghatározott harmadik személy saját tulajdonában levő, saját magához tartozó, vele magával kapcsolatos; saját, tulajdon. Milliom kis naptól ragyogott a mező … Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát, Láthatá a vén nap önnön ia-fiát. (Arany János) Mellette szólnak önnön tettei. (Lévay József–Shakespeare-fordítás) Öreg ember önnön terhét bajjal vonja három lábon. (Babits Mihály)
II. névmás, nyomatékos személynévmás (elavult) Nem más, hanem ő személyesen; (ő) maga. Önnön őrzi szabadságát. – Törvény s fegyver kezében. (Kisfaludy Sándor) Önnön Armida … se láthatja előre érkezésteket. (Kisfaludy Sándor)
