önnön [1]
önnön [1] névmás és főnév
I. névmás, birtokos (visszaható) <Bármely személyű birtokos személyragos főnévvel:> a személyraggal meghatározott személy saját, tulajdonában levő, saját magához tartozó, vele magával kapcsolatos; saját tulajdon. Éljünk-e önnön öröminknek Vagy sírjunk a síró világgal? (Petőfi Sándor) Ide a gyilkost! … bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér. (Arany János)
II. főnév (főleg többes számban, gyakrabban 3. személyben) (elavult) Az a személy, aki a személyraggal megjelölt személyhez hozzátartozik. A király önnönivel ebédnél ült. (Kisfaludy Károly)
