önérzetes

Teljes szövegű keresés

önérzetes [e-ë; n-é] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Emberi méltóságának, értékének tudatában levő, önérzettel (1, 2), önérzete alapján cselekvő, viselkedő <személy, csoport>. Önérzetes ember; önérzetes család. || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Önérzetes felelet, hang, válasz; önérzetes magatartás, viselkedés.  Nemes szegénységemet önérzetes büszkeséggel viselem. (Csiky Gergely) Nem félek én, csak a kutyáktól – mondtam önérzetesen. (Móra Ferenc) Kiegyenesedtünk s … önérzetesen egymásra meredtünk. (Kosztolányi Dezső)
2. (rosszalló) Túlzott önérzetet tanúsító, bántóan magabiztos <személy>. A fiatalúr nagyon önérzetes. Kellemetlenül önérzetes fickó.
önérzetesség.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem