önerő
önerő [n-e] főnév (régies, választékos)
Vkinek saját, tulajdon ereje, saját lehetőségei, képességei alapján. <Ma rendsz. csak ilyen alakban:> Önerejében bízik; önerejéből: saját magától. Önerejéből tanult. A nemzeti politikának egyik fő ágazata: a nemzeti önerő helyes fölismerése. (Vajda János) Nincs bátorságom már arra, hogy új világot építsek föl magamnak önerőmből. (Justh Zsigmond)
