önellátó
önellátó [e; n-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an
1. (hivatalos, sajtónyelvi) Csupán önmaga szükségletére, nem cserére termelő. Önellátó gazdálkodás. || a. Olyan, aki, ami bizonyos fontos élelmiszereket maga is meg tud termelni, maga is meg tud szerezni, és esetleges hatósági ellátásra nincs szüksége. Önellátó fogyasztó, város.
2. (hivatalos, sajtónyelvi) Ilyennel kapcsolatos, ilyenhez tartozó. Önellátó igazolvány.
II. főnév -t, -ja (választékos) Önellátó (I. 1a) személy. Vámőrlésre jogosult önellátó.
