otthontalan
otthontalan melléknév -ul, -abb
1. (választékos) Olyan <személy>, csoport, akinek, amelynek nincs otthona, lakása; hontalan. Otthontalan gyermek. A bombázás után gondoskodni kellett az otthontalan családok elhelyezéséről. || a. (választékos) Olyan <személy>, aki sehol sem érzi otthonosan magát; elhagyatott, magános. Otthontalan lélek.
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan <hely>, ahol nem érzi jól, otthonosan magát az ember; barátságtalan, rideg. Byssenia futni akart ez otthontalan helyről. (Jókai Mór)
otthontalanság.
