ostoroz
ostoroz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas Ostorral v. suhogó vesszővel üt, ver vkit, vmit. Toldi … Megmezteleníté széles erős vállát, … S ostorozá testét a húsig, a vérig. (Arany János) Hát csatázni még? | Pedig én már jobban szeretnék | alázatosan letérdelni mint a | piac közepén | a teve, hogy terhét levennék – | de haj! még ostoroz a hajcsár! (Babits Mihály)
2. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Sors, istenség> csapással, szenvedéssel büntet, sújt vkit, vmit. Az ég igazságos, mert kéjeinkből Csinál bennünket ostorozni eszközt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Az isten édes fiam által ostoroz. (Szigligeti Ede) Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: | Én magyarnak születtem. | Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. (Ady Endre)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Ostoroz vkit, vmit: vkinek, vminek súlyos mulasztására, hibájára, bűnére kemény feddő, elitélő szavakkal mutat rá, hogy jobb útra térítse; fedd, dorgál vkit, vmit. Ady keményen ostorozta a nemzetet tunyaságáért, elmaradottságáért. Vojtina levelei … szatíraciklus akart lenni … Még egyszer, évek múlva, zaklatott az ösztön, e modorban valamit írni, de már nem ostorozva, inkább tanítólag. (Arany János) Kend volt, Táncsics Mihály, | A mi kora lelkünk … Kendet ostorozták, Kutya se becsülte, Mert kend senki se volt, … Paraszt-anya szülte. (Ady Endre)
4. Ostorozza magát: a) (vallásügy) <vezeklésül> ostorral üti, veri magát; b) (átvitt értelemben) <hibáiért, helytelen magatartásáért> magát nyilvánosan elítéli, megfeddi, megbánást mutat.
Igekötős igék: megostoroz.
ostorozó; ostorozott.
