ostoros
ostoros melléknév -an és főnév -t, -ok, -a (népies)
Olyan (személy), akinek ostor van a kezében, aki ostorral hajtja az állatokat. Ostoros gyermek: kisbéres. Bence… | Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján, | (Ostoros gyermek volt annál néha napján). (Arany János) Jön egy reggel a Salánky tiszttartója, és híjta őtet, hogy menjen hozzá ostorosnak. (Móricz Zsigmond)
