olthatatlan
olthatatlan melléknév -ul, (régies) olthatlan
1. Olyan <tűz v. lánggal égő tárgy>, amelyet nem lehet eloltani. A … keresztesek … hajigálták … az olthatlan görögtüzes koszorúkat. (Jókai Mór) [Az] éjszaka | egéről … az olthatatlan | tűzvész | rémült freskói lobognak! (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Nehezen v. egyáltalán nem csillapítható, kielégíthetetlen <érzés>. Olthatatlan szerelem, szomjúság. Túl siron is él, Lángol, s olthatatlan e Földi szenvedély. (Bajza József) Már csak arra emlékezett, hogy akkor … a felesége pártjára kelt valami ügyben … De benne el is mosódott az egész, s ő csak valami olthatatlan vággyal volt tele a húgával szemben, … akit csak mint kisleányt ismert odahaza. (Móricz Zsigmond)
olthatatlanság.
