odavetődik
odavetődik tárgyatlan ige
1. <Személy> véletlenül, a határozóval megjelölt, a beszélőtől távol eső helyre vetődik, kerül. Ha valaki a környékből véletlen odavetődött, az mielőtt egy kiáltással elárulhatta volna, amit látott, meghalt. (Jókai Mór)
2. (ritka) <Fény> vhova elér, vetődik. Bezzeg megfejtődött a rejtély, mihelyt a fáklyafény odavetődött a sugár leányalakra. (Mikszáth Kálmán)
odavetődés; odavetődő; odavetődött.
