odavesz [2]
odavesz [2] [e] tárgyatlan ige odaveszik, (kissé választékos) odavész
1. <Tárgy, érték, vagyon vmely esemény, baj, szerencsétlenség következtében> elpusztul, elvész. Mindene odaveszett. A szép gerendás házak … nagy része összedűlt, odaveszett a téli takarmány, eleség, kerítések, kapuk, elúsztak a vízzel. (Jókai Mór) Cseresné asszonyom … azt hajtotta váltig, hogy negyvenhat rőf fehérített vászna veszett oda. (Mikszáth Kálmán)
2. <Személy, állat vmely baj, harc, szerencsétlenség következtében> (a beszélőtől) távol levő helyen meghal. Odavesz vmibe: meghal, elpusztul vmiben. Hajótörést szenvedtek, odaveszett a tengerbe. Mindkét fia odaveszett a háborúban. Az ellenség vezére is odaveszett. A nehéz fegyverzet nem hagyta a lovagokat úszni, sokan odavesztek. (Jókai Mór) Egyszer magam is majd odavesztem … (Gárdonyi Géza)
3. (népies) Ott felejtkezik, nagyon elmarad, elidőzik vhol, sokáig odamarad; vhol ragad (I. 2a). Utána küldeném a lányt, de félek, hogy ő is odaveszik.
odaveszés; odaveszett; odavesző.
