odatart
odatart ige
1. tárgyas Odatart vhova: vmely, a beszélőtől távolabb eső helyre, vkinek, vminek a közelébe tart (I. 1). Odatartja a fülét a falhoz. Odatartja a kezét a kályhához. Odatartotta a tálat szomszédja elé. Hirtelen odatartotta fülét a beszélőkhöz a koldusasszony. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas Odatart (vkinek, vminek): vkinek, vminek a közelébe tart vmit, hogy az vmit tegyen vele. Odatartja neki a tintatartót. Odatartotta neki a kezét kézcsókra. Solymomat a solymod íme Legyilkolta: Ám nézd! – s odatartá. (Arany János) A győztes vezér … a füvet vette el a tálcáról, odatartva azt a harci paripájának. (Mikszáth Kálmán) A mérnök vizet öntetett a mosdótálba. A székely odatartotta az idegennek egy jókora spongyával együtt. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan Odatart vhova: vmely, a beszélőtől távot eső helyre tartva (VI. 2), ahhoz közeledik. Egyenesen odatartott a kúthoz.
odatartás; odatartó; odatartott; odatartat.
