odatapaszt
odatapaszt tárgyas ige
1. <Személy> vmihez tapasztva odaerősít, odasimít vmit. Az agyagot odatapasztja a nyíláshoz, a réshez. A gittet odatapasztja az ablakkerethez. || a. <Anyag> tapadással odaerősít, rögzít vmit vmihez. A víz odatapasztotta ruháját testéhez. A gitt odatapasztja az üveget az ablakkerethez. A szurok odatapasztotta a lemezt a falhoz.
2. <Testrészt> szorosan odaszorít vmihez. Odatapasztja fülét a kulcslyukhoz. Odatapasztja kezét a szájához. Jaj, a hajam – sikoltott fel kislányosan, s mind a két kezét odatapasztá. (Mikszáth Kálmán)
odatapasztás; odatapasztható; odatapasztó; odatapasztott.
