odaszorít
odaszorít tárgyas ige
Vmely megnevezett v. szóban forgó (s a beszélőtől távolabb levő) helyre szorít (1c, e, 3a, 4). Tolongás közben odaszorították az utasokat a korláthoz. Odaszorította a könyvet a hóna alá. Odaszorította égő homlokát az ablakhoz. Önfeledten odaszorította … a szép fejecskét melléhez. (Mikszáth Kálmán)
odaszorítás; odaszorító; odaszorított; odaszoríttat.
