odaszól
odaszól ige
1. tárgyas (csak határozatlan tárggyal) Odaszól vkinek v. vkihez vmit: röviden mond vmit vmely közelében levő személynek. Odaszólt neki valami gorombaságot. Odaszólt, hogy legyenek csendben. || a. (tárgy nélkül) Mellette elhaladva halkan odaszólt a barátjának. Odaszóltam a közvetlenül mellettem állónak. Odaszólt fiának, egy buksi legénynek. (Arany János) No mi az? – szólt oda mogorván. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (ritka) Odaszól vkihez: <telefonon> felhív vkit. Estig még odaszólok hozzád. Telefonon odaszóltam hozzá.
odaszólás; odaszóló.
