odasimul
odasimul tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> odamenve, odabújva hozzásimul vkihez, vmihez. Odasimul hozzám. A gyermek odasimul anyjához. A kutya alázatosan, reszketve odasimult gazdájához. (Tolnai Lajos) Az asszonyi test lassan odasimult hozzá. (Móricz Zsigmond)
2. Vmi vmihez odasimul: úgy fekszik, úgy van rajta, úgy odaillik, hogy egészen hozzásimul (2). A nedves ruha odasimult a testéhez. A fémlap odasimul a szerkezet nyílásához.
odasimulás; odasimuló; odasimult.
