odasiet
odasiet tárgyatlan ige
A beszélőtől megjelölt, tőle többé-kevésbé távol eső helyre, ill. az ott levő személyhez siet; sietve odamegy. Odasiet vkihez. Az emberek odasiettek az égő házhoz. [A közeli nagyvárosban] megbukott egy színtársulat; legott odasietett a várnagy; megvette a vitézi darabok kosztümeit az árverésen. (Mikszáth Kálmán)
Vö: siet (1a).
odasietés; odasiető.
