odamegy
odamegy tárgyatlan ige.
Odamegy (vhova): A beszélőtől távolabb eső tárgyhoz, személyhez közel megy. Odamegy az anyjához, az asztalhoz, a tükörhöz. Odament hozzá. Odament az ablak alá. Odamene jó lovag, bús-haragos Pázmány. (Arany János) Beszéd közben odament a ruhaszekrényhez, kinyitotta, kivett a gallérjaim közül egyet. (Móricz Zsigmond) Odament a vízvezetékhez. Mosni kezdte gondosan a kezét. (Hunyady Sándor)
Vö: megy (II. 1).
odamenés; odamenetel; odamenő.
