odamarad
odamarad tárgyatlan ige (népies, bizalmas)
1. Nagyon sokáig távol marad (vmely szóban forgó helyen); elmarad (5). Már azt hittem, végképp odamarad azon a Pesten. Nagyon megszerethette az ottlakást. (Jókai Mór)
2. Odavész, ottmarad, meghal. Két fia volt katona, az egyik odamaradt. A moharai nemesség mind visszatért, egy sem esett el, csak száldobosi Papp József maradt oda. (Mikszáth Kálmán)
odamaradás; odamaradó; odamaradt.
