odakiált
odakiált ige
1. tárgyas A szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt, távolabbi(nak tekintett) személy felé kiált vmit. Odakiált vkinek egy goromba szót. Odakiáltotta neki, hogy várjon egy percig. Szerette volna odakiáltani a félénk leánynak: ne féljen. (Tolnai Lajos) || a. (tárgy nélkül) Odakiált a szomszédjának. Odakiált a parton játszó gyermekeknek. Dani odakiáltott a kis kocsisnak, hogy vigyázzon mindenre, s tűnődő léptekkel ment az asszonya … után. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (régies) <Távolabb levő személyt> kiáltva odahív (magához). Kívül cirkált egy dzsidás lovas. Azt odakiáltá a nagyherceg (Jókai Mór)
odakiáltás; odakiáltat; odakiáltó; odakiáltott.
