odaken
odaken ige
1. tárgyas A szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt, távolabbi(nak tekintett) helyre v. tárgyhoz ken (1, 4) vmit. Maszatos kezét odakente az arcához. A véres kést odakente a kötényéhez. Odakente a krémet a kezére.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, bizalmas) Odaken vkinek (vmit): vhány ütést mér rá. Odakent neki egyet. Két pofont odakent neki. Vigyázz, mert neked is jól odakenek! || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek alaposan megmondja a magáét. Olvastad, mit írtam róla …? – Nem. – Hát olvasd el. Jól odakentem neki. (Kosztolányi Dezső) Odakenek neki, ha nem gyün, mikor hívom. Hé, srác … Nem hallod? Neked ordítok … Ide gyere. (Karinthy Frigyes)
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit vmihez odaken: vmihez odavágja, teljes erejéből nekilöki. A kötözködő embert odakente a falhoz.
odakenés; odakenhető; odakenő; odakent.
