nyűtt
nyűtt melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) A gyakori használattól nagyon kopott <tárgy>; elhasznált. Nyűtt ecset, meszelő, ruha, szőnyeg. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. (Vörösmarty Mihály) A szekrényemben az a sárga nyűtt könyv, most már tudom mi… (Gárdonyi Géza) Lelkem, csöndes cigány, pengesd a nyűtt Vén hegedűt! (Tóth Árpád)
2. (népies) Olyan, amit nyűttek (1). A nyűtt kendert kúpokba rakták.
nyűttes.
