nyitány
nyitány főnév -t, -ok, -a
1. (zene) Vmely zenemű, főként opera, operett, zenekari szvit első, megnyitó, bevezető tétele; színpadi zenében rendsz. a zenemű fő motívumait tartalmazza. A zenekar a „Hunyadi László” nyitányát játszotta. Befejeződött a nyitány, s a … függöny föllebbent. (Jókai Mór) Kopogott a karmester, rázendítettek a nyitányra. (Kosztolányi Dezső) || a. (zene) Önálló műként, szonáta formájában írt zenedarab, a romantikában programszerű szimfonikus költemény. Ünnepi nyitány; Beethoven Egmont-nyitánya; Erkel ünnepi nyitánya.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely eseménysorozat első, bevezető része. Ez az intézkedés egy új kor nyitánya volt. Ez a mérkőzés lesz az őszi bajnokság nyitánya. És mi az, hogy már két hete esik? Ez még csak a nyitány, mert most már az eső nem áll el soha. (Nagy Lajos)
