nyilaz
nyilaz ige -tam, -ott, -zon
1. (ritka) tárgyatlan Nyíllal (1) lő, lődöz. Egy szalmabábura nyilaztak. A vad csattogatá [csattogtatá] agyarát … | Ekkor Izár kézíjt ragadott, és kezde nyilazni. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Nyilazott Napod tüzes hője, | … S felhődből rámpermetezett Alázatosság langy esője. (Ady Endre)
2. tárgyas (rendsz. hangsúlyos helyhatározóval) (ritka) Nyíllal meglő. Hátba nyilazta. Ipoly … magával viszi az alvó Tubát is egy szirttetőre, honnan az apa mélységbe nyilazza őket … (Arany János)
3. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Cikázik (1–2). A villámok már ott nyilaztak az elborult égen. (Jókai Mór) Jó soká állok, látom, hogy a fecskék hordják a sarat … repkednek, nyilaznak. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan (tájszó, régies) <Rét, erdő, föld v. nádas felosztásakor> (nyíllal, nyílhúzással, nyílvetéssel) sorsot húz.
Igekötős igék: agyonnyilaz; átnyilaz; felnyilaz; kinyilaz; lenyilaz; megnyilaz.
nyilazás; nyilazgat; nyilazó; nyilaztat.
