nyilatkozik
nyilatkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. (sajtónyelvi, választékos) Nyilatkozatot (1–3) tesz. A miniszter nyilatkozott az időszerű kérdésekről. Az újságíróknak nyilatkozott. || a. (sajtónyelvi, választékos) Véleményt mond, nyilvánít; álláspontját, elhatározását közli. Borúlátóan, felháborodottan, megvetőleg nyilatkozik vmiről, vkiről. Úgy nyilatkozott, hogy … Nem akar nyilatkozni. A játékosok nyilatkoztak a mérkőzésről. Rólad nem nyilatkozott. Még nem volt hozzászokva, hogy valamiről nyilatkozzék; talán ez volt az első eset életében, hogy idegen előtt kijelentett valamit, amit igaznak tartott. (Móricz Zsigmond) || b. (választékos) Kötelező jellegű szerelmi vallomást, házassági ígéretet tesz, v. házassági ajánlatra válaszol. Képzeld, a fiú nyilatkozott. A lány még nem nyilatkozott.
2. (választékos) Véleményének kifejtésével, álláspontjának kijelentésével állást foglal vki, vmi ellen v. érdekében. Nyilatkozik vki, vmi ellen v. mellett; a kizárás mellett nyilatkozik; a csökkentés ellen nyilatkozik. || a. (választékos) Késznek, hajlandónak nyilatkozik (vmire v. vmit megtenni): kijelenti, hogy kész, hajlandó vmire, főleg vmilyen vállalkozás, feladat érdekében. A küldöttség késznek nyilatkozott a mondott helyen megjelenni. (Tolnai Lajos)
3. (régies, irodalmi nyelvben) <Belső képesség erő, tulajdonság> észlelhetővé válik, mutatkozik, nyilvánul; megnyilatkozik. A gyermekben túláradó életerő nyilatkozik. (Eötvös József) A gyöngédségnek ez a hiánya nyilatkozott a társadalmi életben is. (Péterfy Jenő)
Igekötős igék: megnyilatkozik.
nyilatkozás; nyilatkozó; nyilatkozott; nyilatkoztat.
