nyelvterület
nyelvterület főnév (földrajz, nyelvtudomány)
Olyan (többé-kevésbé összefüggő) terület, ahol azonos nyelvet beszélő emberek élnek. Francia, magyar, olasz, orosz nyelvterület. Egy új nyelvet soha meg nem tanul anyanyelvi tökéletességgel senki, aki huszonnyolc éves korában fog hozzá, ha szakadatlanul az új nyelvterületen él is. (Móricz Zsigmond)
nyelvterületi; nyelvterületű.
