novícius
novícius főnév -t, -ok, -a (vallásügy)
Próbaéves, újonc szerzetes. Novícius volt még: nem tanulta még meg, hogy a testben hetvenhét ördög lakik. (Jókai Mór) Valahol elmaradt egy kis novicius, Valahol elveszett egy nagyálmú diák. (Juhász Gyula)
novíciusi; novíciuskodik; novíciusság.
