noviciátus
noviciátus főnév -t, -a (csak egyes számban) (vallásügy)
1. A novíciusra jellemző állapot v. életforma. A noviciátust terhesnek találta. || a. Ennek egy- v. kétéves időtartama; szerzetesi próbaidő. A noviciátus alatt megbetegedett.
2. Az a helyiség, ahol a novíciusok laknak. A rendház II. emeletén van a noviciátus.
noviciátusi.
