mulandó
mulandó melléknév -bb
(választékos) Olyan, ami idővel elmúlik, elpusztul; nem örök, nem állandó. Mulandó bánat, élet, öröm, szépség, világ. Zengj tehát, zengj, édes lantom, … Légy vihar, mely haragában Ősi tölgyeket szakít, … Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem Melynek legszebb két virága A mulandó ifjuság s a Múlhatatlan szerelem. (Petőfi Sándor) Áldassál, Uram, amiért | a mulandó örömök | … hétköznapjai után | megteremtetted az ünnepet. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Halandó (I). Szolgáljatok ti mulandó uraknak, Az öröm asztalánál üljetek … (Juhász Gyula)
