mukkanás
mukkanás főnév -t, -ok, -a (általában tagadó mondatban) (bizalmas, hangutánzó)
A mukkan igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, hangjelenség. Egy mukkanásra se volt ereje. || a. Egyetlen egy kimondott rövid szó v. hang. Csend volt, egy mukkanás se hallatszott. || b. Ellenkezést, ellenállást kifejező szó v. hang. A felszólításra mukkanás nélkül átadta fegyverét. A rendelkezés kiadása után egy mukkanást sem tűrt. Egy mukkanás se legyen, vagy rögtön halálfia lesz az úr. (Jókai Mór) Az első mukkanásra megtámadja … (Ambrus Zoltán)
mukkanásnyi.
