miniszter
miniszter [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (régies) minister
Vmely minisztérium felelős vezetője; a kormány tagja. Belkereskedelmi, honvédelmi, könnyűipari, művelődésügyi, nehézipari miniszter; tárca nélküli miniszter; a király személye körüli miniszter; miniszterré neveznek ki vkit. A nagy férfiú fölneveltette a gyermeket, sőt mert akkor közoktatásügyi miniszter volt, évjáradékot is eszközölt ki számára a közoktatásügyi minisztériumtól. (Ambrus Zoltán) Egy rossz író is így érhet föl tisztelt Rendű és rangú harminchat minisztert. (Tóth Árpád) Ismerte a minisztert: e száraz, szikár, szigorú urat. (Babits Mihály) || a. (hivatalos) Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter: ilyen című diplomata, aki országát külföldi állomáshelyen mint követ képviseli, és rangban a nagykövet után következik.
Szóösszetétel(ek): 1. miniszterváltozás; miniszterviselt; 2. államminiszter; belügyminiszter; fináncminiszter; hadügyminiszter; igazságügyminiszter; kultuszminiszter; külügyminiszter; pénzügyminiszter; rendőrminiszter; szakminiszter.
miniszteres.
