mennydörgős
mennydörgős [ë v. e] melléknév -en [e]
I. <Minősítés, hasonlítás, érzelmi színezés kifejezésére, nem fokozó értelemben.>
1. (ritka) Mennydörgéssel (1) járó. Mennydörgős idő. Cudar mennydörgős éjszaka köszöntött be. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Hangos kitörésben megnyilatkozó <indulat>. Mennydörgős harag.
2. (átvitt értelemben, ritka) Mennydörgéshez hasonló, arra emlékeztető. Mennydörgős taps. Kicsoda az úr? kérdé… mennydörgős hangon a torzonborz kozák. (Jókai Mór)
3. Mennydörgős mennykő v. istennyila: a) <indulatos tagadás kifejezésére>. Hiszi a mennydörgős mennykő; tudja a mennydörgős istennyila. b) <szitkozódást, átkozódást, szörnyülködést kifejező szókapcsolatokban>. Csapjon bele (belecsap) a mennydörgős mennykő; üssön bele a mennydörgős istennyila. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Mennydörgős adta!: <tiltakozásul, felháborodás kifejezésére>. Ejnye mennydörgős adta! Kinek a szája áll ferdén? (Vörösmarty Mihály)
4. <Tréfás elismerésként:> nagyon különös. Nyalka huszár, …hogy tettél szert vezeték lovadra? | Engem uccse, gyönyörű egy állat: Adok érte jó forintot százat… „Hadnagy uram, megkövetem szépen: Egy szó mint száz nem eladó nékem.” | Hogyne volna, mennydörgős huszárja! (Arany János) A szívnek bajos parancsolni… A szív mennydörgős jószág. (Mikszáth Kálmán)
II. (határozószóként, fokozás kifejezésére) (ritka, bizalmas, túlzó) Mennydörgős nagy: rendkívül, meglepően nagy. [Egy asszony] mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek. (Mikszáth Kálmán)
