maradhatatlan
maradhatatlan melléknév -ul maradhatlan (népies, régies)
1. Megnyugodni nem tudó, nyughatatlan, békétlen <személy>. Azután mit is pörösködnek istenadta maradhatatlan emberei? … (Eötvös Károly) || a. Vhol sokáig maradni nem tudó v. vmilyen foglalkozást huzamosan folytatni nem hajlandó <személy>. Maradhatatlan ember volt, szegény, folyton vándorolt, ebbe, abba fogott.
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző, hozzá tartozó. Nyugtalan, maradhatlan vágyak közt múlt a dél. (Jókai Mór)
