maradéktalan
maradéktalan melléknév -ul, (-abb)
1. (ritka) Maradék (hagyása) nélkül való, történő. Az étel maradéktalan elfogyasztása; a készletek maradéktalan kiosztása. Adósságát maradéktalanul kifizette.
2. (sajtónyelvi) Hiánytalan, teljes, tökéletes. Maradéktalan kötelességteljesítés; vminek maradéktalan elvégzése, felszámolása, teljesítése, végrehajtása; az erők maradéktalan kihasználása; a rendeletek maradéktalan végrehajtása; maradéktalanul eleget tesz vminek; maradéktalanul érvényt szerez vminek.
