manó
manó főnév -t, -ja
1. Az embereket szívesen megtréfáló, becsapó képzeletbeli lény, rendsz. törpe. Erdei, kincsőrző, vízi manó. Lejtsen a tündér s manó, Mint bokorrul kis madár. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A szép nőt … könnyebb kívánni; … hisz kész álmaidat igéri; bár, hogy szép, … | többnyire ábránd … | tündérek és manók | visszfénye benned, illusztrációk | emléke tán. (Szabó Lőrinc)
2. <Tréfás v. enyhén indulatos beszédben, szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> –21 <Bosszúság, mérgelődés, elképedés kifejezésében.> A manóba is, hogy kívánhatsz tőlem ilyent? –22 <Bosszús kívánságban.> Hordja el (® elhord) a manó! Vigye el a manó! Hogy a manó vinné el! Manó vigye | vígságtokat. (Katona József) Hadd vigye a manó … a házat! | Csak szabadságunkat ne érje gyalázat! (Sárosy Gyula) –23 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás enyhén indulatos kifejezésében.> A manó(t)!: dehogy is. Bánja a manó! Hiszi a manó! Tudja a manó! [Jössz?] – Megy a manó! [Nem akarsz menni?] – Hogy a manóba ne akarnék! S te, mit mívelsz?… Tudj’a manó, Hol nem kalandozol! (Tompa Mihály) Megijed kend, Tamási Pál! – Ijedek a manót. (Vas Gereben) –24 (ritka) A manó se(m): senki. Mindég írni A manó se tudja, mit? (Arany János) –25 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval, bosszúság v. elképedés kifejezésére v. nyomósítására.> Mi a manó?: hogyhogy?, csak nem? Mi a manó ez már megint? Mi a manót akar? Hol a manóban voltál? Mi a manó! – szólt a főbíró bámulva. (Eötvös József) Hát hol a manóba az a másik csizma! (Gárdonyi Géza)
manós.
