manna
manna főnév mannát, mannája
1. (vallásügy) <A Biblia szerint> csodálatos módon az égből hullott eledel. Szóláshasonlat(ok): hull, mint a manna az égből: <vmi jó> váratlanul, bőségesen árad. Kalárisok, bicskák és harmonikák hulltak, mint az égi manna a nép közé. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, … S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Váratlanul, munka, küzdelem nélkül kapott előnyös, kedvező, jó dolog; különös szerencse. A mannára vár; lesi a mannát.
2. (ritka) Némely – hazánkban nem honos – növénynek ehető anyaga, kül. ilyen növénynek v. élősködőinek édes váladéka. || a. (népies) A harmatkása magva.
Szóösszetétel(ek): mannaszedés; mannaszedő.
mannás.
