magyarság
magyarság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (választékos) A magyar (II. 3) melléknévvel kifejezett sajátság, jelleg; azoknak a tulajdonságoknak, sajátságoknak az összessége, amelyek a magyar embereket, népet, nemzetet jellemzik. Adj emberséget az embernek. | Adj magyarságot a magyarnak. (József Attila) || a. (választékos) Ennek vmely sajátos árnyalata. Alföldi, dunántúli, ázsiai, európai, keleties magyarság; haladó magyarság; szűk látókörű magyarság. Kissé parlagi magyarságával nehezen tudott beleilleszkedni a fővárosi életbe. De új értelem, új magyarság Lesz most már minálunk. (Ady Endre) || b. (választékos) Vkinek, vminek magyar volta, jellege. Az író, a művész izzó, lelkes, tüzes magyarsága; Munkácsy, Rudnay képeinek magyarsága. Nem rendült meg magyarságában. Kivetkőzött magyarságából. Kétségbevonták magyarságát. Magyarságát a messze idegenben is megőrizte. Kérkedik a magyarságával. Az én magyarságom Mindennél keserűbb. (Ady Endre) Magyarságom naiv gőgje fogytán. (Babits Mihály) Az ő magyarsága ebben nyilvánult: … „a magyar a jég hátán is megél”. (Móricz Zsigmond)
2. <Beszédben, stílusban> az a tulajdonság, hogy megfelel a magyar nyelv szellemének, törvényeinek, szerkezeti szabályainak. Helyes, helytelen, hibás, rossz, tiszta, szabatos, tört magyarság. Jó, szép, tömör, világos magyarsággal beszél, fogalmaz, fordít, ír. Üstökös őseink … tiszta magyarsággal szólottak. (Kármán József) || a. A magyar nyelvnek vmelyik (táji) változata; magyar nyelvjárás. Dunántúli, pesti magyarság.
3. A magyarok, a magyar emberek összessége (országunk határán belül és kívül); magyar nép, nemzet. A magyarság lélekszáma; a magyarság baráti, gazdasági, művelődési, politikai kapcsolatai. A magyarság egységesen emelte föl tiltakozó szavát az atomháború ellen. A kiküldött az egész magyarság nevében köszöntötte barátainkat. Jobb lesz tartani, | jó herceg, a magyarsággal. (Katona József) Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban … (Ady Endre) [Gárdonyinak] néhány dolga el nem múlik, amíg magyarság lesz … a földön. (Juhász Gyula) || a. A magyaroknak vmely csoportja, nagyobb tömege <más nemzetbeliek közt v. környezetében>. Az amerikai, a kanadai, a külföldi magyarság. Az ottani magyarság iskolákat, egyesületeket tart fenn. A magyarság a város belső részében telepedett le. || b. Az egymást követő magyar nemzedékek összessége v. e nemzedékek egyike <a történelem vmely szakaszában>. Az Árpád-korabeli, a középkori magyarság. Letelepedése után a magyarság állattenyésztő népből földművelővé alakult át.
Szóösszetétel(ek): magyarságismeret; magyarságtudomány.
