magtár
magtár főnév -t, -ja
1. Kicsépelt gabona tárolására való, rendsz. jól szellőztethető gazdasági épület. Emeletes, korszerű, szellős magtár. Magtárba hordják a búzát. Nagy igazgatósági épületet építettek, … vízvezetéket, tárolókat, magtárakat. (Móricz Zsigmond) Egy béres fenn a szekéren áll és adja, a másik veszi vállára a telt zsákot, viszi be a magtárba. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a magtára: olyan ország(rész), amely magánál sokkal nagyobb területeket lát el gabonával; éléskamra (2), éléstár (2). Európa magtára. Magyarország volt a Monarchia magtára.
magtári; magtáros.
