magtalan
magtalan melléknév -ul
1. Olyan <növény, gyümölcs>, amelynek nincs magja. Magtalan citrom, narancs, szőlő. A Tisza partján új kalászok érnek, De a kalász mind könnyű, magtalan. (Babits Mihály)
2. (választékos) Olyan <személy>, akinek nincs v. nem lehet gyermeke. Magtalanul halt meg. Nincs rútabb előttem magtalan asszonynál. (Arany János) Egyedül él … Öreg legény, boldog legény, hajh, Magtalanul, bölcsen, keserűen. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Hiábavaló, tartalmatlan, meddő <dolog>. Szabadságod dicső De magtalan; Üdv nem terem sötét árnyékiban. (Vörösmarty Mihály)
magtalanság.
