magánhangzó-illeszkedés
magánhangzó-illeszkedés főnév (nyelvtudomány)
A magyar, némely más (finnugor és török) nyelvnek az a sajátsága, hogy mély hangrendű szavakhoz lehetőleg mély, magas hangrendű szavakhoz lehetőleg magas hangú toldalékok járulnak; illeszkedés, hangzóilleszkedés (pl. gyár-ban, üzem-ben, munkás-ság, értelmi-ség). || a. A magyar nyelvnek az a sajátsága, hogy három alakú toldalékok esetén magas illabiális magánhangzó után illabiális, labiális magánhangzó után labiális magánhangzós toldalékok járulnak (pl. három-szor, négy-szer, öt-ször).
magánhangzó-illeszkedési.
