lezúg
lezúg ige (irodalmi nyelvben)
1. tárgyatlan <Magasabb helyről> alacsonyabban fekvő hely felé v. helyre zúgva rohan, áramlik; lezúdul. A hegyekről jéghidegen zúga le az őszi szél. (Eötvös József) Két golyó [= égitest] küzd egymás ellen … Mennydörögve zúg amaz le, Távulnan [= távolról] rettegve nézed. (Madách Imre) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Viharosan, gyorsan lezajlik. S így rövid élte lezúg, mint hirtelen árja viharnak. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas (régies) Zúgva elhallgattat vkit; túlharsog, túlkiabál, lehurrog. Meg vagyok semmisülve. Lezúgtak, lekacagtak. (Jókai Mór) Csak az öreg Beksics tartott ellene egy nagy beszédet, de … lezúgták. (Mikszáth Kálmán)
lezúgás; lezúgó; lezúgott.
