lezúdul
lezúdul tárgyatlan ige
<Emberek v. tárgyak sokasága, anyag nagy tömege> félelmetes sebességgel – rendsz. zúgó hang kíséretében – fentről lejjebb levő helyre, hely felé rohan, áramlik, zúdul. A hegyekről lezúdul a vihar. A gátszakadás miatt a víz lezúdult a mélyebben fekvő földekre. A tömeg lezúdult a folyópartra. A hideg légtömegek lezúdultak az alföldre. A görgeteg letörte súlyával az útjába álló sziklát, vele együtt iszonyú forgással zúdulva le a meredeken. (Jókai Mór)
lezúdulás; lezúduló; lezúdult.
