lebocsátkozik
lebocsátkozik tárgyatlan ige, (népies) lebocsájtkozik (választékos)
1. <Személy> a föld színénél mélyebben levő helyre bocsátkozik. Lebocsátkozik a szakadékba. Lebocsátkozik kötélen a kútba. Amint a legelső völgymélyedésbe lebocsátkozhattam, … megszöktem a vadásztársaságtól. (Mikszáth Kálmán) Egy kőmíves kötélen bocsátkozik le … a magasból. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) <Személy, dolog> magasabban levő helyről, helyzetből alacsonyabban levő helyre, helyzetbe bocsátkozik; leereszkedik. Ida is lebocsátkozott a székre az asztalhoz. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Leereszkedik (4) vkihez, vmihez. Ha olykor a népieshez lebocsátkozik is, ott sem tagadja meg föllengősb igényeit. (Arany János)
lebocsátkozás; lebocsátkozó; lebocsátkozott.
